A terület szükséges mérete a legelő minőségének függvényében változik.Alapszabályként számítsunk 1-1 " holdat (4000-7000 négyzetmétert) lovanként.Szükség van valamiféle védelemre is,ami lehet sűrű sövény,fák,falak vagy e célra épített,kijárattal ellátott menedékhely.A menedékhelyet a lovak nyáron általában többet használják,mint télen,mert el akarnak menekülni a legyek elől.A pókhálókat ne távolítsuk el,mert a nyári melegben nagyon hasznosak a legyek elleni védekezésben.Fontos,hogy a hullámlemez tetejű menedékhelyek nyáron nagyon felmelegedhetnek.A friss víz létfontosságú.Ha a területen csordogáló patakra alapozunk,annak állandóan folynia kell,és fontos,hogy ne legyen benne szennyeződés.Homokos alja sem lehet,mert ha a ló túl sok homokot nyel,bélgörcsök jelentkezhetnek nála.

Az állótavak nem jelentenek megfelelő vízforrást,ezért el kell keríteni.Egy öntöltő vályú ideális megoldás,ha kellő gyakorisággal ellenőrizzük,nem hibásodott-e meg.Ha a vizet úgy kell odaszállítnunk a legelőre,olyan tárolóedényt használjunk,amelynek nincsenek éles szélei.A belfasti medence eltörhet,és ez csúnya sebeket okozhat a ló lábán.Néhány ló különösen hajlamos a balesetekre,ezért figyeljünk oda egyéb veszélyes tárgyakra is.Ne feledjük,hogy a víz télen megfagyhat,és a lovak még a legvékonyabb vízréteget sem képesek áttörni.

A legelőn történő lótartásnak sok előnye van.A lovak természetüknél fogva szeretnek szabadon legelészni,így ha hagyjuk őket kószálni,annak valószínűleg sokkal jobban örülnek,mintha egész napra bezárnánk az istállóba mindenféle társaság és elfoglaltság nélkül.A legelőn tartott ló szabadon mozoghat,hogy megőrizze egészségét.Kisebb a valószínűsége,hogy munkavégzés közben sérülést szenved,és nem lesz olyan túlbuzgó sem,ha lovagolnak rajta,mint az a társa,aki egész napját egy istállóban ácsorogva töltötte.

A füves legelőn tartott ló táplálására általában kevesebbet kell költeni,hiszen ha a fű jó minőségű,akkor a nyári hónapok alatt-hacsak nem dolgozik sokat-nemigen van szüksége külön táplálékra.Tudnunk kell azonban,hogy a túl sok buja,nedves fű árthat a lónak,különösen az őshonos,szívósabb fajtáknak,mert fájdalmas lábbetegség,úgynevezett patairha-gyulladás vagy lesántulás kialakulásához vezethet.A füves legelőn tartott lónak a téli hónapok alatt a munkavégzés arányában van szüksége szénára és takarmányra.Ha például csak hétvégenként fogjuk könnyed poroszkálásra,akkor az őshonos lónak a szénán kívül nem lesz szüksége más táplálékra.Ha több lovat akarunk szénával etetni a mezőn,a szénát körben,kupacokban helyezzük el,és a kupacok között hagyjunk jó nagy távolságot,hogy az állatok ne tudják megrúgni egymást.A széna legyen mindig jó minőségű,és amennyire csak lehet,pormentes.

Ha iskolába járunk vagy dolgozunk,sok időt takaríthatunk meg,ha a lovat egész évben,vagy az év nagy részében legelőn tartjuk.Így is azonban napjában kétszer meg kell látogatnunk,hogy ellenőrizzük a kedélyállapotát,megvizsgáljuk,nem sérült-e meg,és szemügyre vegyük a lábait.Ha napjában csak egyszer látogatunk ki hozzá,és a lovunk megbetegszik,megsérül,ellopják vagy megszökik a legelőről,a következő látogatásunkig talán már túl sok idő telhet el.

Ha a lovunk az egész évet a szabad ég alatt tölti,a csutakolást nem szabad túlzásba vinnünk,mert így eltávolítjuk azt a kosz-és zsírréteget,amely egyébként melegen tartja az állat testét a hidegebb hónapokban.Lovaglás előtt nincs más teendőnk,mint egy gyökérkefével eltávolítani a sarat a ló lábáról és a testéről,sörényét és farkát pedig kikefélni egy másik kefével.Ne felejtsük el felemelni és megviszgálni a lábait sem.Lovaglás után mindig takarítsuk le róla a verejtéknyomokat és a sarat,mielőtt visszaengednénk a legelőre,bár valószínűleg első dolga lesz lefeküdni és meghempergőzni.A hempergés remek módszer arra,hogy a ló megvakarja azokat a testtájait,ahol a nyereg és a szerszám volt,és amelyek ettől esetleg viszketnek.A téli hempergéssel a ló szőréhez sár tapad,amely segít melegen tartani a testét.A tavaszi hempergés segít ledörzsölni a régi téli szőrzetet,ezenkívül pihentető és szórakoztató is az állat számára,tehát ne akadályozzuk ebben.

A póni részidős legelőn tartása akkor lehet hasznos,ha korlátozni akarjuk a legelésben,például túlsúly esetén,vagy ha esetleg a lesántult lovunkat gondozzuk.Ha télen sokat dolgozunk,tanácsos megnyírni a lovat,éjszakánként istállóban tartani takaró alatt,nappal pedig új-zélandi takaróval kiengedni.A legfontosabb persze egy olyan rendszer kidolgozása,amely mind nekünk,mind a lónak a legjobban megfelel.

VISSZA